|
|
|
Kaffka Margit: Rügyek
Jöjj, nézd kicsikém! Télies, szürke gallyak hegyén Bársonyos, hűs pici rügybe zárva Szunnyad a vén bokor ifjú ága, Száz színes, illatos, dús virága, - Itt benn vár, - pihen. - Úgye, csoda ez, kicsinyem?
Halld, halld, a madár! Fészket rak, hogyha párra talál. - És őrzik, etetik, féltik, ójják, A pici eleven sok fiókát - Mind fura, nagyétű, hangos jószág, S lassan - nagyranő. - Fiam! Tietek a jövő!
Beh kék a szemed, Amikor fénylőn visszanevet! Kis ember, fiókám, szívem, vérem! Virágom, levelem, - reménységem! Minden árny, minden lomb téged védjen! Élj dús tavaszt! Áldott a dalod, az útad!
|
|
|
|
|