VitaminA-Zig

ÜNNEPI  TERÍTÉS

Ma már elképzelhetetlen, de egykor nemhogy abrosz, szalvéta, hanem kés és villa se került mindig az asztalra. A terítés művészete apránként alakult ki. De vajon hogyan? Utánajártunk, és néhány szóban megosztjuk veled.


Az antik világ

Az antik világban kereveten heverve étkeztek - Perzsiából átvett szokás szerint. A vendégek trapéz alakú elefántcsont vagy ezüst asztalkán, kis tálcákon, feldarabolva kapták az ételt. És kézzel fogyasztották. Kanalat csupán a leveshez használtak. Később divatba jöttek az apró, hegyes végű kanalak. Ezekkel törték fel és ették a tojást. A régi görögöknél az a mondás járta, hogy a lakomavendégek száma több legyen a gráciákénál (3), de kevesebb a múzsáéknál (9).

A római birodalomban Lucullus lakomáján virágszirmok hullottak a vendégekre. Néró vacsoraterme lassan forgott az étkezés idején. Petronius a Timalchio lakomája című szatírájában leírta: művészi megmunkálású bronztálakban hozták az ételt, és aranykupáját ki-ki hazavihette. Amúgy többnyire ónedényekből táplálkoztak, egyes nézetek szerint ez a fém visszafogta a termékenységet.

A sötét középkor

A sötét középkorban kenyérszeleteken tálalták a húst. Később a szegények saját készítésű faedényeket, a gazdagok fémből valót használtak. Még a fogadókban is nagy, közös asztalnál ettek. Nemritkán vad harc dúlt a jobb falatokért. Egy francia fogadós találta ki, hogy az egyes társaságoknak külön asztalnál szolgál fel. Egy másik pedig kitette az aznapi ételek listáját az ajtóra. Ez volt a Carte de jour, azaz az étlap őse.


Reneszánsz

A reneszánsz sok újítást hozott. Ekkor terjedt el a villa, amit Mátyás király felesége, Beatrix révén hamarosan Magyarországon is használtak. Galeotto történetíró feljegyzése szerint Mátyás olyan gusztusosan tudott kézzel enni, hogy soha nem piszkolta be magát. Apor Péter pedig egy erdélyi lakoma leírásakor említi, hogy kését mindenki maga hozta. Az étkezés előtt a szolgák elkérték, megtisztították, majd visszaadták ezeket tulajdonosuknak. Ugyanitt olvasható, hogy a fatányérok közepén ónbetét volt.

Kezdetben az inasok telerakták az asztalokat a levesekkel, előételekkel, főétellel és desszertekkel, gyümölcsökkel. Hamarosan rájöttek: ez így áttekinthetetlen. A fogások egymást követő feltálalása ezután alakult ki. A porcelán európai elterjedése forradalmasította a terítést. Az üvegpoharakat pedig Medici Katalin vitte magával hozományul Párizsba.

Az európai terítési szokásokat a 18-19. században vették át hazánkban. A Gundel-dinasztia sokat tett ezek elterjesztéséért. Gundel Károly például leírja a Vendéglátás művészete című munkájában, hogy a kényelmes étkezés elengedhetetlen feltétele a megfelelő méretű és magasságú asztal. A világítás pedig - szerinte - akkor jó, ha a hölgyek fesztelenül érzik magukat. Tehát: a fény legyen elegendő, de ne túl éles. Rugó emelte a gyertyát mindig a megfelelő magasságba. A reneszánsz, barokk székek még merev, kemény támlájúak voltak. Magyar bútortervező, Breuer Marcell találta fel a test formáját követő támlásszéket.

Viszonylag későn, a 19. század közepén, a biedermeier idején jelent meg az abrosz. Damasztból készült, gyakran csipkeszegéllyel. Az asztalkendő már korábban is ismert volt, részben a cipók letakarására, részben kéztörlésre használták.

Az asztalok dekorálására már az ókorban is figyelmet fordítottak. A 18-19. századi csendéletek tanúsága szerint akkoriban terjedtek el a virágdíszek. A századfordulón már Magyarországon is mindent tudtak a terítés művészetéről. Az István főherceg vendéglőben például Gundel János Mikszáth-szobát rendezett be. Itt nemcsak a menü tükrözte a Felvidék konyhaművészetét, hanem a díszítések is palócosak voltak.

A polgárság - ahogy anyagi helyzete engedte - igyekezett felzárkózni az arisztokráciához. A porcelán elterjedése és a gyári üveg általánossá válása sokat segített ebben. Ma már a terítés kellékei mindenki számára hozzáférhetők - viszonylag olcsóbb vagy éppen drágább kivitelben. Ízlés és fantázia kérdése, miként díszítjük az ünnepi asztalt.

Karácsony-esti vacsora

Általában sokkal nagyobb gondot fordítunk a karácsonyi ünnepi vacsorára, mint bármely más étkezésre az év folyamán. Szenteste vagy karácsony első napján, esetleg mindkét alkalommal elmúlt idők emlékét idézzük, és az ételsor összeállításánál többnyire hűen követjük a családi hagyományokat.


Porcelán, porcelán, porcelán…

A finom porcelánt ezüst evőeszköz, hímzett vászonszalvéta és aranyszegélyű, csiszolt kristály poharak egészítik ki mindez jól illik a vászonterítőhöz, de ha az asztal felülete önmagában is szép, akár csupaszon is maradhat. Minden darabot gondosan, a használatnak megfelelő sorrendben helyezzünk el.


Szalvéta

A téglalap alakúra hajtogatott szalvéta baloldalt, vagy a tányéron helyezkedjen el, hogy könnyedén felemelve, szétnyitva az ölünkbe teríthessük.


Kés, villa, kanál

Aranyszabály, hogy a tányér mellé helyezett evőeszközök mindig a használatbavétel sorrendjét követik, és számuk egyik oldalon sem haladhatja meg a hármat. A terítéket a kínált ételsor határozza meg.
A szalvéta jobb oldalán használati sorrendben a villák találhatók. A fő fogáshoz való kés - szokás szerint - közvetlenül a tányér mellett, jobbra, élével befelé fordítva, tőle jobbra pedig a leveseskanál kap helyet – innen lehet tudni, hogy leves is lesz.

Ünnepi teríték esetében már étkezés előtt helyezzük el a desszerthez szükséges evőeszközöket is. A legjobb, ha a tányér tetejére tesszük. Alternatív megoldásként a desszerttányér két oldalára is tehetjük, amikor a desszert az asztalra kerül. Süteményhez, tortához elég egy süteményes villát adni, meleg tésztákhoz kés is kell, a krémekhez pedig kanalat teszünk.

Közvetlenül a tányér mellé a harmadik fogáshoz szükséges normálméretű kést és villát tesszük. Ha hideg előételt kínálunk, akkor a kanál középre kerül. Az előételhez adott kés és villa mérete, esetenként formája is eltér a többiétől: szinte mindig kisebb, formája pedig a fogástól függően speciális.

Poharak

A poharakat is használatuk sorrendjében kell elrendezni. Jobb kézzel legkönnyebben elérhető helyre tegyük a fehérborost, mivel az első fogáshoz általában fehérbort kínálunk. Tőle balra egy nagyobb pohár következik a vörösbor számára, amit „másodikként” szolgálunk fel. E két pohár fölé kerüljön egy még nagyobb, talpas pohár azok számára, akik esetleg vizet kérnek.

Mind a fehér-, mind a vörösbort a pohár háromnegyedéig töltsük. A pezsgős kehelyben kicsit több is lehet. Fajtájuk szerint, formájuk alapján csoportosítva a poharak balról jobbra: keskeny pohár fehérborhoz, öblösebb pohár vörösborhoz, nagyméretű, gömbölyű, kehelyszerű pohár vörös vagy fehérborhoz, sőt vízhez is jó.

1. Koktélos pohár, 2. Hígított tömény italos pohár, 3. Sörös pohér, 4. Konyakos pohár, 5. Desszertboros pohár, 6. Whiskys pohár

Ünnepi asztaldísz

Vásárolhatunk előre elkészített asztaldíszt, de sokkal hangulatosabb, ha egy egyszerűbb változattal mi magunk próbálkozunk meg. Megvalósításához mindössze némi időre, képzelőerőre, türelemre és természetesen egyszerű eszközökre, anyagokra van szükség.

Az abroszra szórt cukorka, papírkivágás, tüllcsokor, szalag és apró virágfüzér, feldíszített fenyőág – mind-mind megadja az ünnepnek szánt hangulatot. Ráadásul az alkalmi díszek, csillagok és pöttyök otthon is könnyen elkészíthetőek. A nagymamától örökölt gyertyatartó mellé teríthetsz elegáns, divatos eszközökkel. Ügyelj arra, hogy a díszítés lázában ne zsúfold túl az asztalt. Legyen inkább szellős, áttekinthető. Középre alacsony váza kerüljön gondosan elrendezett csokorral, vagy feldíszített fenyőággal. Jóval a vendégek érkezése előtt öltöztesd fel az asztalt, hogy bőven maradjon idő az esetleges hiányok pótlására.

Kincsek a szekrény mélyéről

Mielőtt az ünnepi kellékeket beszereznéd, nézz körül otthon a varródoboztól kezdve a kamráig. Számtalan apróság rejlik mindenütt, melyből kiváló dekoráció válhat.

Asztali csokorhoz nem feltétlenül kell élővirág. Tegyél tányérba négy-öt citromot vagy narancsot, amelyeknek héját előzőleg éles késsel csíkoztál. Díszítsd örökzöld levelekkel, bogyókkal, tobozzal. A mécses gyertyát pedig ültesd kagylóhéjba.

Óriás szaloncukorjelmezbe bújtathatsz apró ajándékokat. Kartonpapírból vagy karácsonyi csomagolópapírból csavarj hengert, és ebbe rejtsd a meglepetést.  A két végét fogd össze színes szalaggal. Így tedd az asztalra.

Fény, fény, fény

Az ünnepi lakomához fényes teríték dukál. Aranyszálas abrosz, egyszerű porcelán étkészlet arany szegéllyel, és fehér díszítőkkel tökéletes harmóniát áraszt. Ha vidám, tarka az étkészleted, válassz hozzá sima üvegpoharat, az abrosz színe pedig az asztali csokorral és a szalvétával legyen összhangban. Semmiképpen se legyen mintás.

Régen és ma

Ha régi idők hangulatát szeretnéd visszahozni, válaszd fekete-arany és ezüst összhangját. De egy cseppnyi pirossal mindenképpen dobd fel.

Egyszerű, mégis nagyszerű

A mintás porcelántányérok, színes üvegpoharak még a legegyszerűbb terítéket is trendivé varázsolják. Azonban nagyon fontos, hogy csak egyszínű, és a tányérok mintájához passzoló abrosz és szalvéta kerülhet az asztalra.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat